Átmeneti idők – Mohi Sándor beszélgetései

Sokat elárul Huszárik Zoltánról, hogy negyven évvel a halála után csaknem félszáz barát, egykori osztály- és munkatárs, tisztelő és filmesztéta, s természetesen lánya, Huszárik Kata örömmel állt Mohi Sándor mikrofonja és kamerája elé, hogy elmondja emlékeit, gondolatait a csupán ötven évet élt, s mindössze néhány rövid- és két egész estés filmet alkotó, ám annál nagyobb hatású rendezőről. A beszélgetések könyvváltozata formájával is Huszárik művészete előtt kíván tisztelegni születése kilencvenedik és halála negyvenedik évfordulóján. A Szindbádról írta le több méltatója, hogy benne nem dialógusok, hanem egymást követő monológok hallhatók. A rövidített, szerkesztett beszélgetésekből kimaradtak tehát Mohi Sándornak – a válaszokból azért kiolvasható – kérdései, így a dialógusok átadják a helyüket a Huszárik Zoltánra emlékező és a művészetét elemző monológoknak.

Előszó 

1976-ban, Latinovits Zoltán halála után nem sokkal tudtam meg, hogy Huszárik Zoltán volt az, aki a Színészkirály mellett mindig kitartott.

1978 őszén kerültem a filmgyárba. Munkatársaimtól többször hallottam Huszárik Zoltán filmrendező nevét igen lelkesen említeni. A filmgyár kisvetítője gépészének kedvenc filmje volt az A piacere, Huszárik egyik rövidfilmje. Természetes volt, hogy ezt a filmet ismertem meg legelőször, mert ezt hozattuk ki legtöbbször a filmraktárból, s néztük meg a vetítőben.

Huszárik Zoltán özvegy édesanyját Domonyban többször meglátogattam. Még mindig érzem azt a szeretetet, amit tőle kaptam, amiről filmrendező fia nem egy alkalommal mondta: „Anyámtól hoztam a szeretetet, Domonyból.”  1986-ban egy őróla készített kisfilm operatőre lehettem.

Nagy Annával és Kata lányával egyik látogatásunk alkalmával ismerkedtem meg a domonyi ház kertjében. Nagy Anna színművésznőnek köszönhetem, hogy a Huszárik Zoltán Alapítvány egyik alapító tagja lehettem. Egyik kuratóriumi ülésünk alkalmával merült föl, hogy beszélgetéseket kellene készíteni a filmrendezőről. Dokumentumfilmesként én kaptam meg ezt a feladatot. 2017 és 2021 között mintegy 50 visszaemlékező beszélgetést készítettem el Huszárik Zoltán egykori munkatársaival, színészeivel, filmesztétákkal, filmtörténészekkel, amelyek most kötetbe szerkesztve jelennek meg. Nem a munka volt nagy, hanem a feladat volt megtisztelő ajándék számomra. Örültem, s örülök most is, hiszen fokozatosan ismerhettem meg egy zseniális művészembert. Az igazi feladat számomra a „titok” megközelítése volt, s ennek örömét szeretném e könyv olvasóival is megosztani! 

Ezúton szeretném hálámat kifejezni a könyv mindegyik résztvevőjének, akik szeretetteli visszaemlékezésükkel segítették munkámat! Szeretném megköszönni a kötet szerkesztőjének, Pintér Juditnak igen gondos, áldozatos munkáját!

                                                                                                                                        Mohi Sándor

Interjúalanyok: Ágh István, Sára Sándor, Kende János, Kincses Károly, Elek Judit, Kármentő Éva, Rózsa János, Szabó István, Jeney Zoltán, Pardi Anna, Sellő Hajnal, B. Müller Magda, András Ferenc, Dárday István, Keleti Éva, Kő Pál, Báron György, Bikácsy Gergely, Gelencsér Gábor, Kelecsényi László, Kovács András Bálint, Kovács Ágnes, Petrovszki Zoltán, Szilágyi Erzsébet, Veres József, Bánfalvy Ágnes, Dobai Péter, Drahota Andrea, Ichak Finci, Haeseler Ernő, Jancsó Nyika, Kocsár Miklós, Ozorai András, Sipos István, Kádár Kata, Markovics Ferenc, Felvidéki Judit, Kovács László, Jankovics Márta, Tihanyi Judit, Lencsó László, Mátis Lilla, Megyeri József, Viczkó Tibor, Szalay Ákos, Huszárik Kata.

Recenziók:

szovetirodalom.com

kultura és közösség