Guardini, Romano

Romano Guardini (1885--1968) teológus, vallásfilozófus, katolikus pap Veronában született, de családja Németországba költözött, ő pedig egész életét ott töltötte. Felszentelése után is tanított, 1923-ban a berlini Humboldt Egyetem Vallásfilozófia és keresztény nézet tanszékén kapott katedrát, ahol 1939-ben a náci hatalom kényszernyugdíjaztatta (a korabeli ideológia Jézus-mítoszával szemben karakteresen kiemelte és hangoztatta Jézus zsidó származását és ennek egzisztenciális-teológiai jelentőségét).

Guardini a 20. századi katolikus világnézet egyik legnagyhatásúbb német képviselője a vallásfilozófia, liturgika, pedagógia és az ökumené területén. Foglalkozott Rilke, Raabe és Dosztojevszkij értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint Szókratész, Platón, Hippói Szent Ágoston, Dante Alighieri, Pascal, Kierkegaard vagy Friedrich Nietzsche. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és Martin Buber hatottak rá.