Molnár Tamás

Budapest, 1921. június 26. – Richmond, Virginia, Amerikai Egyesült Államok, 2010. július 20. Amerikába emigrált magyar katolikus filozófus, történész, politológus.

Molnár hatása publicisztikáján, önálló könyvein, utazásain, tanítványi és baráti kapcsolatain, illetve akadémiai nexusain keresztül érvényesült.

Molnár élete során több száz hosszabb-rövidebb írást tett közzé oly folyóiratokban, mint a Commonweal, a National Review, a University Bookman, a Modern Age, a francia Esprit, a Pensée Française, a Le Contrat Social és az Aspects de la France, a német Dokumente és a Zeitschrift für Politik, a svájci Schweizer Monatshefte, a spanyol Razon Espanola stb. Ezek a folyóiratok általában a konzervativizmus fórumai voltak és maradtak ma is, Molnár publicisztikai megnyilvánulásait pedig nem utolsósorban éppen ennek a közönségnek szánta.

Önálló könyveivel már szélesebb közönséget kívánt elérni, amit jól mutat Sartre-ról szóló, nagy figyelmet keltő 1969-es könyve, de még inkább legfontosabb munkája, The Decline of the Intellectual (magyarul Az értelmiség alkonya), amely a legszélesebb körben váltott ki komoly elismerést és vitázó kritikát. Ez a könyv része volt a baloldallal szemben kibontakozott amerikai konzervatív forradalom jelentős műveinek. Későbbi korszakának nagyobb visszhangot kiváltott munkája volt az Alain de Benoist-val közösen írt L'Eclipse du Sacré (Szentfogyatkozás). E műben a két szerző egyszerre vitázik egymással és a progresszivista értelmiséggel.

Későbbi munkái a nevelés, a politikaelmélet és a vallásfilozófia körében mozogtak és szűkebb célközönségnek íródtak; Molnár mindezzel együtt az amerikai konzervativizmus katolikus ágának egyik karakteres alakja volt és hatása ebben a körben bizonyult a legtartósabbnak. Befolyását munkáinak számos nyelvre történt lefordítása globálissá szélesítette.

Utazásaival, előadásaival hozzájárult ismertségéhez; ezek során több alkalommal is diplomáciai megbízást teljesített. Távol-keleti, afrikai és európai útjai során előadásokat tartott és mindenütt vezető értelmiségiekkel, magas beosztású állami tisztviselőkkel, arisztokratákkal és uralkodókkal tartott kapcsolatot; például többször találkozott az Orleans-i herceggel, a legitim francia trónörökössel. Megállapítható, hogy amerikai értelmiségiként Molnár kora egyik legszélesebb körben ismert személyisége volt, aki találó meglátásaival és sokszor kendőzetlen véleményével erős visszhangot volt képes kiváltani. Dél-Amerikától Dél-Afrikán keresztül Japánig a konzervatív analízis egyik legismertebb személyiségeként tekintettek rá. A Szovjetunió összeomlása után Molnár lényegében Budapestre tette át tevékenységének középpontját, ahonnan bejárta a közép-európai volt szovjet államokat, amelyekben több könyve és számos írása megjelent.

Egyetemi kurzusokat az említett budapesti intézményekben adott több mint egy évtizeden át. Ennek során közeli kapcsolatba került a fiatal tudósok felnövekvő nemzedékével, ismerősökre és követőkre tett szert, de legalábbis érdeklődő olvasókra, akik értelmes vitába bocsátkoztak tézisei kapcsán. Mindenek együttes hatásaképpen Molnár ma a legtöbbek által ismert és olvasott, vitatott és továbbgondolt magyar anyanyelvű filozófus.

Molnár Tamás hamvai a richmondi temetőben, Virginia államban kerültek elhelyezésre. A sírkőbe vésett felirat a vezetéknév esetében ékezetet használ – így jelölve ennek az ékezetnek múlhatatlan fontosságát Molnár életében, személyiségében, és munkásságában. Molnár az USA-beli ókonzervatív három legjelentősebb alakjának az egyike; s e három személy – John Lukács, John Kekes és Thomas Molnar – mind magyar anyanyelvű.